Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Kossuth-díjat Kelemen Annának! Michnai Attila, Heti Válasz, 2008. március 16. Méghozzá azért, mert a jelek szerint pontosan megfelel a díj 1963-óta érvényben levõ kiírásának, miszerint kiemelkedõ teljesítményt nyújtott a kulturális és mûvészeti alkotó tevékenység területén, amint az a díjazottak személyére javaslatot tenni jogosult kulturális kormányzat legutóbbi gyakorlatából is világosan kitetszik. Annácska tökéletesen kielégíti korunk elsõ számú elvárását, ugyanis híres, méghozzá annyira, hogy akár a mostani miniszterelnök is megirigyelhetné teljesítményét. Ráadásul hírnevét kizárólag és csakis saját teljesítményével, képességeinek, hozott adottságainak maximális kihasználásával szerezte, mint megannyi más, ám a nagyközönség által különben sokkal kevésbé ismert korábbi kitüntetett. Mielõtt még bárki is holmi örök érvényû erkölcsi, mûvészeti értékekre próbálna hivatkozni, figyelmezzünk a már a régi rómaiak által megfogalmazott bölcseletre, miszerint de gustibus non est disputandum. Szabad fordításban: ízlések és pofonok különbözõk, ezért aztán az amúgy sok bajjal küszködõ kormányunk idén keményen a sarkára állt, hogy a leghatározottabban kikérjen magának bármiféle, ízlésterrorral próbálkozó törekvést. Különben is, amint az a legutóbbi esetbõl is kiderül, a kormányfõ védõ hadmozdulatokkal már saját maga ment elébe az általános társadalmi-erkölcsi romlásnak, amikor is a köz zsebébõl milliókat lopkodó, adócsaló S.J. másodrendû vádlottat egyetlen határozott mozdulattal kihúzta a kitüntetendõk listájáról. Pedig nevezett börtönbüntetése a tíz éve húzódó ügyben még nem is jogerõs, és ugye ott vagyon a kormányzati erõk által mostanában annyiszor idézett ártatlanság vélelme. Annácska pedig e legújabb, láthatóan már a korábban volt jelölési processzus után felállított erkölcsi mércének is tökéletesen megfelel. Õ ugyanis nagy valószínûséggel nem törzsvendég a Mozsár utcai Háromfenyõ vendéglõben, ahol így nem is kaphatott az elsõ rendû vádlott B. Béla tulajdonostól egy olyan ragyogó együttmûködési ajánlatot, amelyet utóbb a bíróság nem jogerõsen sokmilliós adócsalásnak minõsített. S.J. színigazgató ugyanis az õ Mozsár utcai adóparadicsomán, azaz az idézett vendéglõs egyéni vállalkozón keresztül számlázta a 10 százalékos jutalék ellenében adómentesnek gondolt jövedelmeit, hogy azután a vizsgálat hírére önként és dalolva, holmi „pardon" mormolása közben becsengessen az államkasszába hirtelen vagy 20 milliót. Amirõl utóbb viszont az derült ki, hogy nem elég. Mert ugyanis S. J-nek és pártfogóinak éppen az a legnagyobb hibája, hogy - ellentétben az általunk felterjesztett Kelemen Annácskával - sohasem nem tudják, tudták, mennyi az elég. Nekik, partnereiknek, és persze az országnak. Michnai Attila Kossuth-díjat Kelemen Annának! Heti Válasz, 2008. március 16.